Tegye a vesszőket a mondatokba, majd ellenőrizze, hogy helyesek-e.
Élt egyszer két béka. Ott voltak a barátai, és ugyanabban az árokban laktak. Csak egyikük volt bátor, erős és jókedvű, a másik pedig se ez, se nem: gyáva lusta alvó.
Ennek ellenére a barátjával élt.
És egyik este mindketten elmentek sétálni.
Végigmegy az erdei úton, és hirtelen meglátja: van egy ház. És mellette a ház alagsora. Az illata pedig nagyon finom: penészes, nyirkos gomba. És pontosan ezt szeretik a békák.
Gyorsan bemásztak a pincébe, és elkezdtek játszani és ugrálni. Ugráltak és ugráltak, és mindketten véletlenül beleestek egy tejfölös fazékba.
És süllyedni kezdett.
És persze nem akarnak megfulladni.
Aztán elkezdtek úszni. De annak az agyagedénynek nagyon csúszós magas falai voltak, és a békák nem tudtak kijutni onnan.
Az a lusta béka úszott egy kicsit, és azt gondolta:
Még mindig nem tudok kijutni innen. Miért vacakolok itt? csak feleslegesen fogok szenvedni. Inkább azonnal megfulladok.
Úgy gondolta, hogy abbahagyta a rohanást – és megfulladt.
A második béka pedig nem ilyen volt. Azt gondolja:
Mindig meg tudom fojtani a bátyámat. Nem fog elmúlni tőlem. Inkább megyek egy gyors úszásra. Ki tudja, talán sikerül valamiben.
De sajnos nem megy. Ha nem úszol, nem úszol messzire. Az edény kicsi, a falak csúszósak - a béka nem tud kijönni a tejfölből.
De mégsem adja fel és nem adja fel.
Semmi – gondolja –, addig mozgok, amíg lesz erőm. Még mindig élek, azt jelenti, hogy élnem kell. És tovább - ami lesz, az lesz.
És itt bátor békánk utolsó erejével vívja békahalált. Kezdte elveszíteni az emlékezetét. Már reped. Már a fenékre húzzák. És még mindig nem adja fel. A mancsával dolgozik. Mozgatja a mancsát, és azt gondolja:
Nem adom fel! Menjünk a békahalálba!
És hirtelen - mi az? Békánk hirtelen megérzi, hogy a lába alatt már nem tejföl van, hanem valami szilárd, kemény, megbízható, valami földhöz hasonló. A béka meglepetten körülnézett, és látta, hogy már nincs tejföl a fazékban, a béka pedig egy darab vajan áll.
Mi történt? - gondolja a béka. - Honnan jött a vaj?
Meglepődött, majd rájött: elvégre ő maga is a mancsával verte ki a szilárd vajat folyékony tejfölből!
Nos, gondolja a béka, ez azt jelenti, hogy jól tettem, hogy nem fulladtam meg azonnal.
Gondolta, kiugrott a fazékból, és hazaszaladt az erdőbe.
A másik béka pedig a fazékban maradt.
És soha többé nem látta az a galamb a fehér világot, soha nem ugrált és nem hápogott.
Hát hát! Őszintén szólva a saját hibád. Ne add fel! Ne veszítsd el a reményt! Ne halj meg a halál előtt!
